Zalában, Hévíz melletti kis faluban,Nemesbükön akadtunk erre az örök panorámás telekre. Úgy indult, hogy építünk rá egy kis nyaralót.
A tervezgetés természetesen úgy indult mint minden ház tervezése, téglalap forma, esetleg annak mozgatása. Felötlött bennünk a kérdés miért is szögletes? Így jutottunk el a kerek alaphoz és a kupola formához, hisz nagyon régi őseink is laktak kerek sátrakban, jurtákban.
A házigazda ismerősei kérdésére, hogy mit építek, milyen házat, azt válaszolta, ”hogy megépítem őseim sátrát ami úgy nézett ki, hogy kerek, középen ég a tűz, a tetőn van egy nyílás amin kimegy a füst”.
(A képen az első telünk.)
Ami újabb problémát, fejtörést okozott, hogy csak kis házat akartunk, csak kettőnknek, de olyat, hogy közvetlen családtagjainknak látogatásakor ne kelljen szállodába menni.
Nagy házat sem könnyű tervezni, de kicsit, ami funkcionál amitől elvárásaink vannak, ami nem csak egy ház, hanem otthon,meleg kuckó, ráadásul illeszkedjen a környezetéhez, legyen kényelmes, legyen energiatakarékos, és mutasson egy kicsit a jövőbe is hát….az nem könnyű.
Tehát eldöntöttük, hogy kerek házat építünk.
Téglával kezdtük a tervezést. A “szép házak” folyóiratban láttunk korábban egy-két próbálkozást, ami nekünk nem tetszett. Ahol a telket vettük ott korábban homokkövet is bányásztak, de az nem volt szép. Így jutottunk el a fához, amely az építőipar egyik meghatározó anyaga, a természet csodája, amely végigkíséri életünket a születéstől, a bölcsőtől a koporsóig. A telek enyhe lejtése három szint megépítését tette lehetővé.
Folyamatosan teszünk fel újabb képeket, hogy megismerjék a ház egyedi részleteit is.